Az OA-tagok körében ugyanolyan nagy a változatosság az általuk átélt spirituális tapasztalatokban és az általuk vallott hitet illetően, mint az egész társadalomban. Néhány társunk rendelkezik valamilyen spirituális irányultsággal, míg mások nem hisznek Istenben, vagy vallási vitákkal a hátuk mögött érkeznek az OA-ba.
Az OA programján mindenki egyéni módon dolgozik. Nem gondolkozunk egyformán. Ahogy az Anonim Túlevők Tizenkét Lépése és Tizenkét Hagyománya című könyvben is áll: „Két dolog köt minket össze: a közös betegségünk, a kényszeres evés, és az arra talált megoldás, amelyet valamennyien megtalálunk, akik az ezekben a Lépésekben foglalt elvek szerint élünk.” Ez egyesít minket az OA-ban. A spirituális elvekkel, vagy azok hiányával kapcsolatos eltérő nézeteink nem szabad, hogy eltántorítsanak a programtól. Ahogy a Harmadik Hagyományunk is kimondja, ha érezzük magunkban a kényszeres evés felhagyása iránti vágyat, már van helyünk az OA-ban. Ezért nem kell megindokolnunk vagy megvédenünk a hitünket, ha az eltér a többségi nézettől.
„Úgy gondolom, hogy a magukat ateistának vagy agnosztikusnak mondó emberekről az a feltevés él, hogy nem spirituális emberek. Ez zavart okozhat.”
A kulcsszó a nyitottság, ahogy az Anonim Túlevők Tizenkét Lépése és Tizenkét Hagyománya című könyvben is olvashatjuk: „Az OA nem azt mondja, hogy higgyünk Istenben – csak azt, hogy egy nálunk hatalmasabb Erőre van szükségünk, hogy visszakapjuk józan gondolkodásunkat. Saját magunk határozhatjuk meg, hogy nekünk miben testesül meg ez az Erő, és hogy milyen viszonyt ápolunk vele. Az OA csak azt javasolja, hogy maradjunk nyitottak a spirituális fejlődésre... Ezen a ponton megtanultunk “úgy tenni, mintha”. Ez nem azt jelenti, hogy álszentként kellene viselkednünk, vagy tettetnünk, hogy hiszünk Istenben, amikor igazából nem is. Hanem azt, hogy félretehetjük a teológiai vitákat, és a spirituális erő gondolatát az élethez szükséges elkeseredett segítségkérés szempontjából vizsgálhatjuk meg.”
Azoknak a társainknak a tapasztalata, akik a saját felfogású Felsőbb Erő koncepciójával dolgoznak, azt mutatja, hogy a program attól függetlenül működik, hogy ki hogy értelmezi ezt az erőt. A lelki béke, a tiszta tudat és a fejlődés az OA felépülési programjának a melléktermékei. Bőséges jutalom ez azért, hogy a saját felfogású Felsőbb Erőre támaszkodva alkalmazzuk a programban ezeket az elveket. Tényleg jó indok arra, hogy visszajöjjünk.
Valaki, aki nem hisz Istenben
„Már nem hiszek Istenben. Nem mindig volt ez így. Majdnem tíz évvel ezelőtt, amikor az OA-ba jöttem, szilárdan hittem egy Felsőbb Erőben, akire rá tudom bízni az életemet. Az elmúlt tíz évben viszont sok minden történt, amelyek teljes mértékben száműzték belőlem ezt a hitet. De az a furcsa, hogy még mindig mély, ha nem még a korábbinál is mélyebb spirituális életem van. Csak úgy gondolom, hogy a sorsom nem Istentől függ. Elolvastam az „Mi van, ha nem hiszek Istenben?” című brosúrát, ami segített. Hasznosnak találtam az AA Nagykönyvének „Mi, agnosztikusok” című fejezetét is. Az életemben történt változásoknak megfelelően ismét elkezdtem dolgozni a Lépéseken, ami nagyon nehéz volt, különösen a Második és a Harmadik Lépés. A reményeim szerint visszakapott józan gondolkodásom önmagam jobb megismeréséről szólt, a jellemhibáimtól való megszabadulásról, hogy nyitottá váljak a spirituális fejlődésre. Mindennél fontosabb, hogy absztinens maradjak, másképp az elmém nem elég tiszta ahhoz, hogy tanuljak az élet leckéiből. A Hetedik Lépés is nehéznek bizonyult: kitől kérjem, hogy szabadítson meg a jellemhibáimtól? Azt találtam ki, hogy szétengedem őket az Univerzumban és meditáció segítségével mélyebb tudatosságra törekszem. Ez csak néhány eszköz volt a sok közül, amelynek segítségével képes voltam kezelni a hitem változását. Az absztinenciám stabil tudott maradni ebben az időszakban is. Újfajta spiritualitásom részeként a Közösségben rejlő spiritualitást is kerestem. Sokszor ezt hívom segítségül. Érdeklődéssel hallgatom, hogy mások, akik szintén nem hisznek Istenben, hogyan boldogulnak az OA szerinti élettel.”
(Forrás: Lifeline)